A kórházban.

Mikor észhez tértem egy nagy fehér szobában voltam, az ágyam mellett állt egy 40 éves nő alias az anyám egy 33-35 éves férfi egy 16-17 éves fiú.

-Hol vagyok.?-kérdeztem bizonytalanul.

-Kicsim hát magadhoz tértél.?!-ölelt meg a nő,aki az anyám.

-Anya!Ő kicsoda.?-muattam a fiúra mert foggalmam nincs ki lehetett az.

-Doktor úr ez normális.?-kérdezte anyum...

-Asszonyom,ez ilyenkor teljesen normális hogy nem emlékszik a múltra,hisz 1 hónapig volt kómában.-mondta a doki.

-MIVAN.??-ültem felhirtelen.

-Kisasszony,ön egy hónapig kómában feküdt.-mondta a doki.

-Őőőő...mi történt.?-kérdeztem.

-Beszélhetnék vele négyszemközt,talán vissza tud emlékezni.-mondta a fiatal srác...Hű de jó pasi.

-Rendben próbáld meg.-mondta a nő aki még mindíg döbbent volt.

Kiment anya és a doki.A srác pedig leült az ágyam szélére.

-Lexa,emlékszel rám.?

-Nem,de ezek szerint kellene ugye.?

-Igen,kellene...

-Na jó hagy találgassak.

-Oké.-és nevette el magát.Milyen szép a mosolya.

-Anyám most ment ki.Testvérem nincsen a pasimat Márknak hívják.Apám pedig nyílván üzleti úton van.A BMX-em meg otthon porosodik.Fogglamam nincs ki vagy...Nincs ötletem.

-Ajjajj...-felelte kétségbe esetten.

-Mi a baj.?

-Figyelj Lexa...úgy látom csak a kóma előtt 2 hónappal előtti dolgokra emlékszel..

-Mi a F*sz.????!!!

-Igen..A doki azt mondta bizonyos emlékektől vissza térhet az emlékezeted.

-Akkor elmondod mitörtént az elmúlt negyedévben.?(2 hónap + 1 hónap kóma=3 hónap->negyedév..)

*Kornél mesél.*

-Apa..Apa meghalt.?-kérdeztem könnyes szemmel.

-Igen 3 hete volt a temetése.Nagyon sajnálom.

Zokogtam,egyszerűen nem tudtam elhinni hogy apa tényleg meghalt...anyám pedig most lefog hozzám költözni Egerbe...Kornél pedig a pasim és egy új suliba járok..-.Miután sikerült megnyugodnom Kornélhoz fordultam.

-Akkor te meg én...?

-Igen egy pár vagyunk...Remélem még a szereteted nem múlt el a szívedből.-mondta lágyan.

-Elmúlt...-Kornél nagyon elszomorodott..-De újra beléd szerettem mióta magamhoz tértem.♥

-Lexa,kicsim ijeszgetsz itt engem.-mondta és szájon csókolt.

Ebben a pillanatban belépett anya akit már mindenbe beleavatott Kornél.

-Kornél..Sikerült Lexát észhez térítened.?-kérdezte.

-Nem,de emlékfoszlányai vannak.És a költözés előtt mindenre emlékszik.

-Ennek örülök.-mosolygott anyu és megölelt.

-Anya sajnálom hogy borzalmas volt a viszonyunk,remélem minden rendben lesz és kitudjuk együtt heverni apa halálát bár tudom te már nem szeretted de...-és itt félbe szakított...

-Kincsem attól hogy sokat veszekedtünk apáddal attól én még nagyon szerettem és szeretni is fogom őt...Persze már csak a mennyben..-és elsírta magát..

Bejött egy nővér és megkérte anyát és Kornélt hogy hagyjanak pihenni.És elvileg 5 nap múlva haza megetek azaz Pénteken mivel ma hétfő van.Juhé.♥

Szeretlek Apa,és ez örökké így lesz nyugodj békében.:( ♥